Milyen világban választanak pályát a „mai fiatalok”? – Kockázattársadalom és a barkácsolt életút
Molnár Kriszta
A jelen generációk társadalmi közegét a kockázati-társadalom meghatározással tudnánk leginkább jellemezni (Ulrich Beck, A kockázat-társadalom – Út egy másik modernitásba, 2003). A kockázati társadalomban mindenki maga felel saját életéért, neki kell felépítenie saját magát, definiálnia személyes céljait és kialakítania kapcsolatrendszerét.
A posztmodern által szabott keretekben és elvárásokban az embernek mind identitásában, mind pedig földrajzilag nagymértékben mobilisnak kell lennie, hiszen a globalizáció által áthatott gazdaság olyan munkaerőt keres, amelyet a világ bármely pontjáról bevethető. Ez a nagy rugalmasság-szükséglet eredményez egy olyan társadalmi nyomást is, mely szerint nem érdemes ma már egy kultúrában tartósan gyökeret verni, ennek következtében kialakul egy sajátos individualizálódás. Ez a jelenség a hagyományos kultúra- és nemzetfelfogás felől nézve szembe megy a tradícióknak és elgyökértelenedésnek nevezhető, az egyén számra pedig szintén küzdelmet jelent, aki a családból a hagyományos minták nyomását, a világ felől pedig az örökös átalakulás és átrendeződés kényszerét észleli. A posztmodern embernek ezt az alapélményét Sygmund Bauman „cseppfolyós életnek” nevezi (Siba Balázs: Isten és élettörténet. Loisir Könyvkiadó, Budapest, 2010.). Az egyénnek tehát újra és újra meg kell találnia saját szakmai fejlődésének irányát, újradefiniálni saját céljait és identitását.
Ami egyben azt is jelenti, hogy nincsenek már lineáris, egy irányba haladó életutak, hanem részekből összeálló utazások vannak, kerülőutakkal, mellékvágányokkal és újrakezdésekkel. Mindenki maga hozza létre saját egyéni etikáját, csakis ő találhatja meg élete értelmét. Ezt a folyamatot Ulrich Beck elnevezése nyomán „barkácsolt életútnak” (Ulf Preuss-Lausitz 1997) nevezzük. Ennek megvalósításához az egyénnek tudnia kell önállóan gondolkodni. Képessé kell válnia arra, hogy akár naponta újabb és újabb döntéseket hozzon. Ehhez pedig elengedhetetlen a benső stabilitás, a nyitottság az új, váratlan élethelyzetekre, az empátia más emberek iránt, bátorság és rugalmasság, valamint a képesség a szakmai tudás folyamatos megújítására.
Értékeld a munkánk